Szerző: Máté Dorina Kamilla

A szabadságvesztés-büntetésre ítéltek iskolai végzettsége, tudásszintje a társadalmi átlaghoz képest jóval alacsonyabb, ezért a büntetés-végrehajtás keretei között történő oktatás szerepe óriási. Az oktatást, képzést egyfajta „pozitív irányú befolyásolásnak” kell tekintenünk, amely során elengedhetetlenül fontos, hogy a fogvatartottak önbecsülése normalizálódjon, illetve felelősségérzetük kialakuljon, megerősödjön.

A bűnelkövetők folyamatos foglalkoztatása során nemcsak a testi, valamint szellemi fittség fenntartására kell fókuszálni, hanem segíteni kell ezen személyeket, hogy a kinti világban hasznos, releváns alap-, illetve szakismereteket szerezhessenek.

A büntetés-végrehajtás keretein belül megvalósuló oktatásra, nevelésre a fogvatartottak önként jelentkezhetnek, amely során ösztöndíjra jogosultak. Az ösztöndíj nincs tanulmányi eredményhez kötve, így a résztvevők jelentős részének nem a tudásgyarapítás szolgál motivációként, hanem a pénzszerzés. A büntetés-végrehajtási intézetek szerződéses kapcsolatban állnak oktatási intézményekkel, amelyek biztosítják a tanári munkaerőt, valamint a tárgyi feltételeket a hatékony munkavégzés érdekében.

A következő képzési típusokat nyújtják a szabadságvesztés büntetésre ítéltek számára:

  • általános iskola,
  • középiskola,
  • iskolarendszeren kívüli felnőttképzése,
  • felsőfokú tanulmányok,
  • szakképzés, továbbképzés.

Nem könnyű dolog Magyarországon a büntetés-végrehajtási rendszerben folyó oktatás, hiszen a tárgyi, személyi illetve pénzügyi feltételek igen szűkösek. A reintegrációs tiszteknek – régen: nevelők – feladatainak összetettsége, valamint az óriási mennyiségű adminisztrációs papírmunka miatt csekély idejük marad az elítéltekkel való foglalkozásra.

A TÁMOP 5.6.2 projekt (azóta már lezajlott az 5.6.3-as TÁMOP projekt is):

A projektben 3 régió 12 büntetés-végrehajtási intézete vett részt, a program 2010 szeptemberében kezdődött és 2 évig tartott.

A projekt elemei a következők voltak:

  • A munkaerő-piaci igényekhez és a büntetés-végrehajtáshoz illeszkedő akkreditált szakképzések megszervezése, amelyben közel 700 fogvatartottat vontak be 50 fajta képzésbe.
  • kompetencia-fejlesztő tréningek szervezése, amelyben közel 1200 elítélt, 80 tréningben vehetett részt.
  • Oktatási és képzési infrastruktúra fejlesztése a büntetés-végrehajtási intézetekben.

Célok a jövőre nézve:

  • egységes tanterv, tanmenet segítségével a fogvatartottak tanulási nehézségeinek enyhítése,
  • az ösztöndíjrendszert teljesítményhez, eredményekhez kötni,
  • partnerkapcsolatok kiépítése civil szervezetekkel, ezáltal több pályázati forrásban való részesedés.

Forrás: Kőszegi Szilvia (2010): A fogvatartottak oktatása és képzése, Börtönügyi Szemle 29. évfolyam, 3. szám, 55-62. oldal