Szerző: Pálfi Éva

Az 1980-as évek óta nemzetközi és nemzeti szinten is egyre nagyobb hangsúlyt kapott a női esélyegyenlőség megteremtése az élet minden területén.  Több nagyobb megmozdulás is történt amelynek egyik legfontosabb állomása volt az UNDP (United Nations Development Program), amely külön alapot hozott létre a nők megsegítésére 1984-ben.

Ennek mintájára egyre több mozgalom és program indult útjára. Ezeknek a mértéke eltérő, tekintve hogy az országok kultúrája, szokásai, hagyományai is különbözőek. Néhány országban a nemi erőszak még mindig nem számit bűntettnek, mindennaposak a korai férjhez kényszerítések vagy a prostitúció a fiatalkorúak körében. A fejlett országokban általában sokkal jobb helyzetben vannak a nők. Európában vagy Észak-Amerikában azon van a hangsúly, hogy a nemi alapú munkahelyi diszkriminációját csökkentsék, illetve a politikában és a vezetői pozíciókban lévő nők számát növeljék.

A World Economic Forum arra vállalkozott, hogy összehasonlítsa a világ országait az egyenlőség tekintetében.

5 fontos dimenzióban mértek:

− gazdasági részvétel,

− gazdasági lehetőségek,

− politikai részvétel,

 − iskolázottság,

 − egészségi állapot és jóllét.

Az összehasonlításhoz korábban publikált nemzeti adatokat, illetve a nemzetközi szervezetek (pl. UNDP, UN, WHO) által közzétett információt használtak fel.

Gazdasági részvétel

A nők munkaerő-piaci részvételét vizsgálták, nézték a munkanélküliségi rátákat, a nők férfiakhoz viszonyított gazdasági aktivitását, és természetesen a bérezést. Sajnos elmondható, hogy még ma sem teljesül az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elve, amelyet már a Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában is kikötöttek (ICESCR), a 7. cikkelyben.

Gazdasági lehetőségek

Általában minden országra jellemző, hogy a nők leginkább az elnőiesedett munkákban kerülnek foglalkoztatásra, mint például, nővér, titkárnő, pedagógus. Ez az úgy nevezett horizontális szegregáció. Az elnőisedett munkákra jellemző, hogy alulfizetettek, nincsen sok előrelépési lehetőség. Az utóbbi években javult a helyzet, az orvosi, jogi, műszaki pályákon egyre több nő jelenik meg, vezető pozícióban azonban még mindig kevesen vannak. Ez a jelenség az üvegplafon hatás, amely a vertikális szegregáció egy formája. A nők munkavállalásának egyik fontos kritériuma a megfelelő gyermekellátó és családtámogatási rendszer. A legtöbb országban létezik a nők fizetett szabadsága szülés után, ennek mértéke és időtartama azonban országonként nagyon eltérő. 

Politikai részvétel

A tanulmányban a női parlamenti képviselők és miniszterelnökök, valamint a vezető beosztásban dolgozó nők számát vizsgálták. A szavazati jog megszerzését követően a nők lehetőséget kaptak, hogy döntéshozatali pozíciókba is bekerüljenek. Politikai részvételük azonban még ma is nagyon alacsony. A legalacsonyabb az arab országokban, a legmagasabb az észak-európai államokban, itt 40% körüli az arány. Minél feljebb lépünk a hierarchiában, annál kevesebb nővel találkozunk. 

Iskolázottság

A vizsgálatban nézték a nők iskolázottságát a férfiakhoz viszonyítva, illetve az oktatásban töltött évek számát. Az iskolázottság a legalapvetőbb feltétele az esélyegyenlőség eléréséhez, és a megfelelő képzettség természetesen elengedhetetlen a magasabb pozíciók betöltésénél. Az utóbbi évtizedekben jelentős javulás figyelhető meg ezen a területen, azonban itt is számottevőek az országok közötti különbségek. Leginkább a fejlődő országokban élő nők vannak hátrányban. 

Egészségi állapot és jóllét

A nők és férfiak közötti különbségeket vizsgálták az alapvető egészségügyi ellátáshoz, valamint az élelmiszerhez való hozzáférésük és a személyes biztonságuk tekintetében. E mellett vizsgálták a 15-19 éves lányokra vonatkozó termékenységi rátát, a szülésben meghalt nők számát és a csecsemőhalandóságot is. Országonként eltérő a nők egészségügyi helyzete, azt befolyásolják a hagyományok, szokások is. Például Afrikában és a Közel-Keleten még mindig millió szám végeznek körülmetélést.  A nőkkel szembeni erőszakot nehéz vizsgálni, mert nem állnak rendelkezésre hiteles adatok. 

Összegzés:

A szerzők az eredményeket összegezték és felállítottak egy rangsort az országok között. Az első helyeken az észak –európai országok állnak, legelső helyen Svédország, majd Norvégia és végül harmadik helyen Izland. Különösen az egészségügy, a jóllét, a képzettség és a politikai részvétel területe kiemelkedő náluk. Legutolsó helyen Egyiptom van, előtte pedig Törökország, Pakisztán, és Jordánia áll.  A volt szocialista országok a 11.-25.- helyen helyezkednek el, a politikai részvételben, az egészségügyben és a jóllétben vannak a legjobban lemaradva. Magyarország a 24. helyen áll az 58-as rangsorból. Legkiemelkedőbb eredményünk, hogy a 3. helyen állunk a nők gazdasági lehetőségeit illetően,  valószínűleg a nagyvonalú gyermektámogatási rendszer miatt. A többi dimenzióban azonban sokkal rosszabbul teljesítettünk a régió többi országához képest.

Felhasznált irodalom: 

Nagy Ildikó (2005): A nők és férfiak közötti esélyegyenlőség mértéke a világ országaiban, in: Szerepváltozások. Jelentés a nők és férfiak helyzetéről, 2005. Nagy Ildikó, Pongrácz Tiborné, Tóth István György, (szerk.). Budapest: TÁRKI, Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium, Pp. 194–207.