szerző: Máté Dorina Kamilla

Egy 2004-es összefoglaló tanulmány szerzője arra vállalkozott, hogy feltárja azokat a tényeket és hiányosságokat, amelyeket a nők börtönbeli oktatásban való részvételéről tudunk. A Wisconsin Egyetem szociológusa, Chris Rose mindehhez az 1979-97 közötti jogszabályokat és oktatási programokat elemezte, valamint bemutatatta a korábbi tanulmányok legfontosabb eredményeit.

1., Mi az, amit tudunk: Tények, adatok, kutatási eredmények

Rose a tanulmányban bemutatja a kialakult képzési programok struktúráját, szervezési és gazdasági nehézségeit, a folyamatos fejlesztések eredményeit. Elemzéséből kiderül, hogy az általa vizsgált időszakban jelentősen megnőtt a női és férfi bűnelkövetők létszáma, ami igen erős igényt generált a képzési programok fejlesztésére. A női fogvatartottak kapcsán az egészségügyi szolgáltatások, a felvilágosító és csoportterápiás foglalkozások bővítésének szükségességét emeli ki. A szerző továbbá a családi kapcsolatok meghatározó szerepére hívja fel a figyelmet. Hangsúlyozza, hogy a fogvatartottak és családjaik közötti kapcsolattartás lehetősége kedvezően hat a képzési programokban való részvételi szándékra és visszatartó erőként szolgál az újabb bűncselekmények elkövetésében. A szerző külön kitér a fogvatartott anyák helyzetére. A kérdés relevanciáját mutatja az adat, hogy 1999-ben  a büntetésüket töltő amerikai nők 67 %-a, (148 200 fő) kiskorú gyermekkel rendelkezett. Bizonyított, hogy aki erősen kötődik a gyermekéhez, több szervezett programban vesz részt, ezen nők számára az újrakezdés lehetősége is nagyobb szabadulásuk után.

 2., Korábbi kutatások legfontosabb megállapításai

- a vizsgált időszak egyértelműen igazolja a nők börtönbeli oktatásának szükségességét

- az oktatási programokon részt vevők közül lényegesen kevesebb lesz visszaeső

- azok, akik belekezdenek egy képzésbe, újabb kurzusokat is könnyebben felvesznek

- a börtön előírások és a rend betartása, betartatása könnyebb a képzési programokba bevontak esetében

3., Mi az, amit viszont nem tudunk: Személyes motivációk

A fogvatartottak oktatási programokban való részvételének kérdésében döntő a személyes motiváció, hiszen ezek a lehetőségek mindenki számára önkéntesek.  Fontos lenne felderíteni azokat a háttértényezőket, okokat, ösztönzőket, melyek a képzések sikerességét, a részvételi arányt tovább javítanák, ebben a kérdésben ugyanis kevés átfogó kutatás született eddig. Így a területen mindenképpen az oktatásban való részvétel mögötti személyes motivációk feltárására irányuló empirikus vizsgálatra lenne szükség a jövőben. 

Forrás: Chris Rose (2004): Women's Participation in Prison Education: What We Know and What We Don't Know, The Journal of Correctional Education, 55 (1), 78-100