hrmaffia

                                                                     Szerző: Németh Paulina

Az amerikai Kansas államban található Wichita Állami Egyetem kutatói felmérést végeztek, hogy bebizonyítsák a non-verbális kommunikáció fontosságát munkahelyi környezetben, különös tekintettel a főnökök és beosztottaik közötti párbeszédre. Ezt megelőzően is számtalan kutatás született ebben a témakörben, könyvtárnyi szakirodalmat eredményezve. Ezeknek túlnyomó többsége azonban az egyetemi hallgatók bevonásával, szimulált környezetben zajlott.
 

Az arckifejezés mindent elárul?

Bizonyított tény, hogy a helyes kommunikáció egyedülállóan fontos tényező a sikeres munkavégzés, a munkavállalói elégedettség növelésének szempontjából, sőt mi több, a jó kommunikációs készség az, amely valakit kiváló főnökké tehet.

Egy 1967-ben végzett kutatás csaknem elsőként állapította meg a non-verbális kommunikáció fontosságát. Arra a következtetésre jutottak, hogy a testbeszédnek olyan megjelenési formái, mint az arckifejezés, a test mozdulatai, és a hangszín 93%-ban járulnak hozzá ahhoz, hogy a beszélő üzenete milyen módon jut el a partneréhez. Ez az akkoriban szinte forradalmi jelentőségűnek számító eredmény további nagyszámú kutatót inspirált.

Újabb fontos megállapítás látott napvilágot egy 1981-es tanulmányban, mégpedig az, hogy ha a non-verbális jelek nincsenek szinkronban a beszéd ritmusával, az a beszélő őszinteségét és motivációját teszi megkérdőjelezhetővé.

Számos alkalommal bebizonyosodott az is, hogy az arckifejezés nagyobb jelentőséggel bír, és sokkal több információt nyújt a beszélő szándékairól, mint bármelyik másik non-verbális csatorna, bár a hazugság vizsgálatában a hangszín változásai tűnnek a legárulkodóbbnak.

Ellentmondó verbális és nonverbális üzenetek

A Wichita Egyetem kutatóinak célja az volt, hogy az összegyűlt szakirodalom megállapításait összehasonlítsák a tényleges munkahelyi környezetben tapasztaltakkal.

A kérdőíves vizsgálatot egy amerikai középnyugati városban, 50 vállalat 1200 alkalmazottjának közreműködésével folytatták le. A válaszadók 45%-a (meglehetősen gyakran vagy alkalmanként) összezavarodva érezte magát, mivel főnökeitől összeegyeztethetetlen tartalmú szóbeli, illetve testbeszédből leolvasható információt kapott.

Mi több, a megkérdezettek 94%-a frusztráltnak és bizalmatlannak érezte magát minden olyan esetben, amikor ilyen, egymásnak ellentmondó verbális és non-verbális kommunikációval szembesült. Ebből következik, hogy ilyen mennyiségű félreérthető üzenet és frusztráció erőteljesen gátolhatja a munkahelyeken a dolgozók teljesítményét.

A kutatók vélekedése szerint, mind a cégnél tapasztalható közhangulat, mind a munkavégzés sikeressége szempontjából jelentős javulás lenne elérhető, ha a dolgozók és főnökeik tájékozottabbak lennének a non-verbális kommunikáció jelentőségét illetően, és fejlesztenék képességeiket ezeknek a jeleknek a felismerésében.

A megoldás az őszinteség

A tanulmány szerzői azt javasolják, hogy azok, akik szeretnék javítani ilyen irányú képességeiket, elsősorban a beszélgetőpartnerük arckifejezésére kell, hogy koncentráljanak, folyamatos szemkontaktust tartva.

Megállapítható, hogy a vezetők többsége a munkája során úgy érzi, hogy nem mutathatja ki valódi érzéseit beosztottjai felé. Amikor mérges, vagy elkeseredett, megpróbálja valódi érzéseit elrejteni, a legtöbb esetben azonban ez nem sikerül neki. Valójában annyit tesz, hogy ellentétes jelek nagy számát küldi beosztottjai felé, amivel összezavarja őket, és lerombolja a bizalmukat.

 A kutatás vezetői minden esetben őszinte kommunikációt javasolnak a vezetőknek, ugyanis hiába próbálják meg eltitkolni valódi érzéseiket, testbeszédük, különös tekintettel az arckifejezésükre, úgyis elárulja őket.

Felhasznált irodalom:

Gerald H. Graham, Jeanne Unruh, Paul Jennings (1991):  The Impact of Nonverbal Communication in Organizations: A Survey of Perceptions, International Journal of Business Communication, Vol. 28, No. 1, 45-62