hrmaffia

Szerző: Németh Paulina

Egy 2015-ben végzett amerikai tanulmányban az állásinterjú közben való mosolygás hatását vizsgálták az interjú kimenetelére. A kutatók olyan kérdésekre keresték a választ, minthogy hogyan befolyásolja az adott alkalmazási döntés kimenetelét a mosoly, mint nem verbális tényező. Mit várnak el ezzel kapcsolatosan az állásra jelentkezőktől? Milyen munkaköröknél kell odafigyelni, és kevesebbet mosolyogni, és melyikeknél lehet többet? Végül pedig, hogy az interjún belül melyik szakaszban érdemes visszafogni a mosolyunkat?

Korábbi kutatásokban arra jutottak, hogy ha az állásra jelentkező többet mosolyog az interjú során, akkor pozitívabb kimenetelre számíthat. 

A jelen kutatás azonban rávilágított arra, hogy az állás típusa nagyon fontos tényező a mosoly gyakoriságának és alkalmazásának szempontjából. A mosoly megítélése függ a cég elvárásaitól, illetve hogy a jelentkező egy komoly, hivatalos vagy egy barátságosabb, kevésbé szakszerű munkára jelentkezett-e. Befolyásolja az interjú kimenetelét, hogy az interjú alatt az állásra pályázó személy mennyi ideig mosolyog, illetve az, hogy a mosoly milyen összekötő kapocsként szolgál a jó benyomást keltés, és az alkalmazás kimenetele között.

Az említett kutatás kimutatta, hogy azok az emberek, akik újságíró riporteri, menedzseri vagy más komolyabb, üzletszerűbb munkára jelentkeznek, kevesebb mosolygással nagyobb számban értek el sikert az interjún. Az eredmények azt is megmutatták, hogy a vizsgált nem verbális tényezők közül egyik se mutatkozott olyan fontos tényezőnek, mint a mosoly.

A kutatók azt is megállapították, hogy pozitívabban értékelték minden esetben azokat az interjú alanyokat, akik kevesebbet mosolyogtak az állásinterjú középső részében, tehát az elejéhez és a végéhez viszonyítva.

Összefoglalva az eredményeket, az interjú elején és a végén való több mosolygás, a középső időtartamhoz képest előnyösebb megnyilvánulásnak bizonyult, mint a nem mosolygás, és a folyamatos mosolygás az állásinterjú során. A kutatás eredménye tehát kimutatta, hogy a kevesebb mosolygás sokszor többet ér, és sikeresebb kimenetelhez vezet az interjún. Ha valaki mégis mosolyog, akkor érdemes odafigyelnie az időzítésre.

Forrás:

Ruben,M.A., Hall,J.A. and Mast, M.S. (2015) Smiling in a Job Interview: When Less Is More, The Journal of Social Psychology, 155: 107-126

Szerző: Németh Paulina

A nők és férfiak megkülönböztetése észrevehetően jelen van az élet legtöbb területén, így a munkaerőpiacon is. Számos kutatás született a gendernek, azaz a társadalmi nemnek a foglalkoztatásra gyakorolt hatásáról, például a bérezés, az előléptetés, a pályáztatás vagy az interjúztatás terén. Ezeknek a differenciáknak egy része statisztikai módszerekkel bizonyítható, egy másik része azonban rejtve marad mind a gyakorló szakemberek, mind a kutatók előtt.

A közgazdászok, szociológusok, pszichológusok, stb. mellett a nyelvészek is kutatják a kérdéskört. Olyan témák kerülnek ezen kutatások fókuszába, mint hogy van-e kimutatható kapcsolat a társadalmi nem és a nyelvhasználat között munkahelyi felvételi beszélgetések során, vagy hogy a vezetőknél kimutatható-e különbség a férfi és női beosztottakkal való kommunikációban. Vizsgálták a női és férfi vezetők munkahelyi megbeszéléseken tanúsított verbális és nem verbális magatartását, a nők munkahelyi kommunikációs hálózatokban játszott szerepét.

A terület legjobban kutatott témája azonban a tárgyalástechnikákban tapasztalható nemek közötti különbségek kérdése. Érdekesség, hogy a legtöbb ellentmondást is itt találjuk az eredményekben.
Kolb és Coolidge (1991) arra a megállapításra jutottak, hogy a két nem képviselői között négy területen tapasztalhatóak markánsabb viselkedéses különbségek:

− az emberi kapcsolatok értékelése (a tárgyalópartner kapcsolatrendszerének feltérképezése),

− a tárgyalások és a kapcsolatok kezelése (a nők nem határolják el élesen a tárgyalási kereteket és az egyéb kontextusokban kialakított viszonyokat)

− a hatalom nyelvi eszközeinek használata (a nők gyakrabban  jelölik ki kompetenciaterületüket),

− problémamegoldás párbeszéd segítségével (a nők a közösség céljaival azonosulva tárgyalnak, a férfiak egyszerre érvelnek a közösségi és a saját célok mellett).

Kolb és Coolidge kutatásán kívül számos egyéb vizsgálat taglalta a férfi és női tárgyalási kompetenciákat, illetve a vezetési stílusban megfigyelhető különbségeket. Ezen kutatások jelentősen különböztek mind módszerek, mind célok tekintetében, mégis valamennyi arra jutott, hogy léteznek olyan nyelvi mintázatok, amelyek erősebben kötődnek a résztvevők neméhez, mint bármely más társadalmi mutatókhoz (iskolai végzettség, életkor, foglalkozás stb.).

Ruppert és Voigt megállapították, hogy léteznek egymástól jelentősen eltérő, a tárgyalást vezető személy nemével összefüggő stratégiák. A legtöbb különbség a kérdésfeltevések területén mutatkozott: a nők a tárgyalás során több indirekt kérdést tesznek fel, és visszacsatolást is gyakrabban adnak a partnernek.

Helgesen nagyszámú, tárgyalásokon végzett kutatásaiban arra az eredményre jutott, hogy a női vezetők a munkahelyükön ugyanúgy kommunikálnak, mint a privát szférájukban. Ez azt jelenti, hogy a női vezetők munkahelyi kommunikációjukban sem a pozíciójukat hangsúlyozzák, hanem bizonyos, a nőkre jellemző nyelvi kommunikációs stratégiákat alkalmaznak, amelyek az esetek nagy többségében segítik őket a mondanivalójuk sikeres átadásában.

Pinkley a tárgyalások során létrejött konfliktusoknak a nőkre illetve férfiakra jellemző, eltérő kezelési módját vizsgálta, aminek alapján megállapította, hogy a nők kapcsolat-orientáltan, míg a férfiak feladat-orientáltan közelítenek a felmerülő problémás helyzetekhez.

Schleicher kutatása során megerősítette, hogy a vezető beosztású nő kommunikációs stratégiája akkor sikeres, ha „férfiasan” kommunikál, például gyakran használ tipikusan maszkulinnak mondott tárgyalási elemeket (például direkt felszólítások, a tárgyaló partnerek direkt félbeszakítása, hosszú monológok).

Miller és Miller kiterjedt vizsgálatuk alapján arra a megállapításra jutottak, hogy egyenlőre nem adhatók konkrét, kifejezetten nőknek szóló ajánlások , hogy hogyan tudnak vezető pozíciójukban sikeresen tárgyalni, mivel nem áll rendelkezésünkre kellő számú tárgyalás retorikai elemzése. Arról azonban a kutatók határozott megegyezésre jutottak, hogy milyen hibákat biztosan nem szabad elkövetniük a női vezetőknek munkájuk során. Alapvető hibaként nevezték meg például azt, ha a női vezető nem a saját pozícióját szem előtt tartva tárgyal, hanem kizárólag a cég, vagy a vállalat szemszögét hangsúlyozza ki a megbeszélésen.

Mindent összevetve valamennyi eddig, a témában lefolytatott vizsgálat legfontosabb tanulsága, hogy az üzleti életben a nyelv, a nyelvhasználat és a kommunikáció a siker legfontosabb tényezői.

Felhasznált irodalom: Alkalmazott Nyelvészeti Közlemények, Miskolc, VI. évfolyam, 1. szám, (2011) pp. 121-133.