hrmaffia

Szerző: Ishitani-Seres Nikolett

A munkahelyi stressz növekedő tendenciát mutat, s bizonyítottan hatással van az egészségre, ahogy azt egy 1999-ben elvégzett és két évvel később megjelent vizsgálat is kimutatta. A tanulmányban használt elméleti modellek által azonosíthatóak a munkahelyi környezet azon tényezői, amelyek negatív hatást gyakorolnak az egészségre. Az egyik ilyen modell a „munka iránti kereslet- szabályozás” modellje, melynek középpontjában a munkahely és a munkaszervezés áll. Az „erőfeszítés-jutalom egyensúlytalansági” modellje hangsúlyozza az ellenőrzés helyetti jutalom fontosságát, illetve megjelenik a munkahelyi erőfeszítések kompenzálása, mint fontos szempont.

A vizsgálat 1999 júliusában zajlott, egy 213 főt teljes munkaidős állásban foglalkoztató japán autógyártó üzemben. Két típusú dolgozót különítettek el: a futószalagnál dolgozókat, illetve (a munkahely elvesztésével fenyegetett) irodai, és más támogatói feladatokat végző személyeket. A kérdőíveket 190 alkalmazott töltötte ki, azaz a foglalkoztatottak 89 százaléka. Az átlagéletkor 36,5 volt (20-59-es tartományban), a foglalkoztatottság időtartama pedig rendkívül magas, átlagosan 11,8 év. A vizsgált alanyok 53%-a férfi, 47%-a nő volt, melyben 14%-os aránnyal voltak középvezetők, és 86 %-ban munkások. A munkájuk elvesztésével fenyegetett kollégák a megkérdezettek 40 %-át tették ki a mintának.

Öt skálát használtak a tesztben, melyből kettő a "munka iránti kereslet- szabályozás" modelljére, három pedig az "erőfeszítés-jutalom egyensúlytalansági" modelljére támaszkodott.

Az eredmények azt tükrözték, hogy a depresszió előfordulása rendkívül magasnak mondható: 39%. Ennek oka a határidők betartása miatti nagy nyomás, a többletmunka, monotonitás, a növekvő kereslet és a magas felelősség. A feltáró elemzések azt is kimutatták, hogy sokkal magasabb a depresszió esélye azoknál, akik a munkájukat esetlegesen elveszíthetik.

Az alacsony munkahelyi ellenőrzés, az egyensúlytalanság az erőfeszítés és a jutalom között párosulva a magas szintű elköteleződéssel, összekapcsolhatóak a depresszióval az egész mintában. A hatások  -az elköteleződés kivételével-, potenciálisan erősebben hatnak azokra, akik a felmérés idején a munkahelyük elvesztésétől féltek. A kutatás során megállapították, hogy a dolgozók túlzott terhelésnek vannak kitéve, valamint felmerült az alkalmazottak elégedetlensége, és aggodalmuk a munkájuk bizonytalansága miatt.

Összességében látható, hogy megelőző intézkedésekre, felelősségvállalásra van szükség a munkahelyi egészség megőrzéséhez. Ezen intézkedéseknek pedig különösen azokat kell megcéloznia, akik a veszélyeztetett kategóriákba tartoznak, azaz fenyegeti őket munkahelyük elvesztése.

Forrás: Akizumi Tsutsumi, Kazunori Kayaba, Töres Theorell(2001): Association between job stress and depression among Japanese employees threatened by job loss in a comparison between two complementary job-stress models. Scand J Work Environ Health 27. 2. sz. 146—153.

Szerző: Németh Paulina

A nők és férfiak megkülönböztetése észrevehetően jelen van az élet legtöbb területén, így a munkaerőpiacon is. Számos kutatás született a gendernek, azaz a társadalmi nemnek a foglalkoztatásra gyakorolt hatásáról, például a bérezés, az előléptetés, a pályáztatás vagy az interjúztatás terén. Ezeknek a differenciáknak egy része statisztikai módszerekkel bizonyítható, egy másik része azonban rejtve marad mind a gyakorló szakemberek, mind a kutatók előtt.

A közgazdászok, szociológusok, pszichológusok, stb. mellett a nyelvészek is kutatják a kérdéskört. Olyan témák kerülnek ezen kutatások fókuszába, mint hogy van-e kimutatható kapcsolat a társadalmi nem és a nyelvhasználat között munkahelyi felvételi beszélgetések során, vagy hogy a vezetőknél kimutatható-e különbség a férfi és női beosztottakkal való kommunikációban. Vizsgálták a női és férfi vezetők munkahelyi megbeszéléseken tanúsított verbális és nem verbális magatartását, a nők munkahelyi kommunikációs hálózatokban játszott szerepét.

A terület legjobban kutatott témája azonban a tárgyalástechnikákban tapasztalható nemek közötti különbségek kérdése. Érdekesség, hogy a legtöbb ellentmondást is itt találjuk az eredményekben.
Kolb és Coolidge (1991) arra a megállapításra jutottak, hogy a két nem képviselői között négy területen tapasztalhatóak markánsabb viselkedéses különbségek:

− az emberi kapcsolatok értékelése (a tárgyalópartner kapcsolatrendszerének feltérképezése),

− a tárgyalások és a kapcsolatok kezelése (a nők nem határolják el élesen a tárgyalási kereteket és az egyéb kontextusokban kialakított viszonyokat)

− a hatalom nyelvi eszközeinek használata (a nők gyakrabban  jelölik ki kompetenciaterületüket),

− problémamegoldás párbeszéd segítségével (a nők a közösség céljaival azonosulva tárgyalnak, a férfiak egyszerre érvelnek a közösségi és a saját célok mellett).

Kolb és Coolidge kutatásán kívül számos egyéb vizsgálat taglalta a férfi és női tárgyalási kompetenciákat, illetve a vezetési stílusban megfigyelhető különbségeket. Ezen kutatások jelentősen különböztek mind módszerek, mind célok tekintetében, mégis valamennyi arra jutott, hogy léteznek olyan nyelvi mintázatok, amelyek erősebben kötődnek a résztvevők neméhez, mint bármely más társadalmi mutatókhoz (iskolai végzettség, életkor, foglalkozás stb.).

Ruppert és Voigt megállapították, hogy léteznek egymástól jelentősen eltérő, a tárgyalást vezető személy nemével összefüggő stratégiák. A legtöbb különbség a kérdésfeltevések területén mutatkozott: a nők a tárgyalás során több indirekt kérdést tesznek fel, és visszacsatolást is gyakrabban adnak a partnernek.

Helgesen nagyszámú, tárgyalásokon végzett kutatásaiban arra az eredményre jutott, hogy a női vezetők a munkahelyükön ugyanúgy kommunikálnak, mint a privát szférájukban. Ez azt jelenti, hogy a női vezetők munkahelyi kommunikációjukban sem a pozíciójukat hangsúlyozzák, hanem bizonyos, a nőkre jellemző nyelvi kommunikációs stratégiákat alkalmaznak, amelyek az esetek nagy többségében segítik őket a mondanivalójuk sikeres átadásában.

Pinkley a tárgyalások során létrejött konfliktusoknak a nőkre illetve férfiakra jellemző, eltérő kezelési módját vizsgálta, aminek alapján megállapította, hogy a nők kapcsolat-orientáltan, míg a férfiak feladat-orientáltan közelítenek a felmerülő problémás helyzetekhez.

Schleicher kutatása során megerősítette, hogy a vezető beosztású nő kommunikációs stratégiája akkor sikeres, ha „férfiasan” kommunikál, például gyakran használ tipikusan maszkulinnak mondott tárgyalási elemeket (például direkt felszólítások, a tárgyaló partnerek direkt félbeszakítása, hosszú monológok).

Miller és Miller kiterjedt vizsgálatuk alapján arra a megállapításra jutottak, hogy egyenlőre nem adhatók konkrét, kifejezetten nőknek szóló ajánlások , hogy hogyan tudnak vezető pozíciójukban sikeresen tárgyalni, mivel nem áll rendelkezésünkre kellő számú tárgyalás retorikai elemzése. Arról azonban a kutatók határozott megegyezésre jutottak, hogy milyen hibákat biztosan nem szabad elkövetniük a női vezetőknek munkájuk során. Alapvető hibaként nevezték meg például azt, ha a női vezető nem a saját pozícióját szem előtt tartva tárgyal, hanem kizárólag a cég, vagy a vállalat szemszögét hangsúlyozza ki a megbeszélésen.

Mindent összevetve valamennyi eddig, a témában lefolytatott vizsgálat legfontosabb tanulsága, hogy az üzleti életben a nyelv, a nyelvhasználat és a kommunikáció a siker legfontosabb tényezői.

Felhasznált irodalom: Alkalmazott Nyelvészeti Közlemények, Miskolc, VI. évfolyam, 1. szám, (2011) pp. 121-133.

Szerző: Máté Dorina Kamilla

A szabadságvesztés-büntetésre ítéltek iskolai végzettsége, tudásszintje a társadalmi átlaghoz képest jóval alacsonyabb, ezért a büntetés-végrehajtás keretei között történő oktatás szerepe óriási. Az oktatást, képzést egyfajta „pozitív irányú befolyásolásnak” kell tekintenünk, amely során elengedhetetlenül fontos, hogy a fogvatartottak önbecsülése normalizálódjon, illetve felelősségérzetük kialakuljon, megerősödjön.

A bűnelkövetők folyamatos foglalkoztatása során nemcsak a testi, valamint szellemi fittség fenntartására kell fókuszálni, hanem segíteni kell ezen személyeket, hogy a kinti világban hasznos, releváns alap-, illetve szakismereteket szerezhessenek.

A büntetés-végrehajtás keretein belül megvalósuló oktatásra, nevelésre a fogvatartottak önként jelentkezhetnek, amely során ösztöndíjra jogosultak. Az ösztöndíj nincs tanulmányi eredményhez kötve, így a résztvevők jelentős részének nem a tudásgyarapítás szolgál motivációként, hanem a pénzszerzés. A büntetés-végrehajtási intézetek szerződéses kapcsolatban állnak oktatási intézményekkel, amelyek biztosítják a tanári munkaerőt, valamint a tárgyi feltételeket a hatékony munkavégzés érdekében.

A következő képzési típusokat nyújtják a szabadságvesztés büntetésre ítéltek számára:

• általános iskola,
• középiskola,
• iskolarendszeren kívüli felnőttképzése,
• felsőfokú tanulmányok,
• szakképzés, továbbképzés.

Nem könnyű dolog Magyarországon a büntetés-végrehajtási rendszerben folyó oktatás, hiszen a tárgyi, személyi illetve pénzügyi feltételek igen szűkösek. A reintegrációs tiszteknek – régen: nevelők – feladatainak összetettsége, valamint az óriási mennyiségű adminisztrációs papírmunka miatt csekély idejük marad az elítéltekkel való foglalkozásra.

A TÁMOP 5.6.2 projekt (azóta már lezajlott az 5.6.3-as TÁMOP projekt is):

A projektben 3 régió 12 büntetés-végrehajtási intézete vett részt, a program 2010 szeptemberében kezdődött és 2 évig tartott.

A projekt elemei a következők voltak:

• A munkaerő-piaci igényekhez és a büntetés-végrehajtáshoz illeszkedő akkreditált szakképzések megszervezése, amelyben közel 700 fogvatartottat vontak be 50 fajta képzésbe.
• kompetencia-fejlesztő tréningek szervezése, amelyben közel 1200 elítélt, 80 tréningben vehetett részt.
• Oktatási és képzési infrastruktúra fejlesztése a büntetés-végrehajtási intézetekben.

Célok a jövőre nézve:

• egységes tanterv, tanmenet segítségével a fogvatartottak tanulási nehézségeinek enyhítése,
• az ösztöndíjrendszert teljesítményhez, eredményekhez kötni,
• partnerkapcsolatok kiépítése civil szervezetekkel, ezáltal több pályázati forrásban való részesedés.

Forrás: Kőszegi Szilvia (2010): A fogvatartottak oktatása és képzése, Börtönügyi Szemle 29. évfolyam, 3. szám, 55-62. oldal

Szerző: Pálfi Éva

Az 1980-as évek óta nemzetközi és nemzeti szinten is egyre nagyobb hangsúlyt kapott a női esélyegyenlőség megteremtése az élet minden területén.  Több nagyobb megmozdulás is történt amelynek egyik legfontosabb állomása volt az UNDP (United Nations Development Program), amely külön alapot hozott létre a nők megsegítésére 1984-ben.

Ennek mintájára egyre több mozgalom és program indult útjára. Ezeknek a mértéke eltérő, tekintve hogy az országok kultúrája, szokásai, hagyományai is különbözőek. Néhány országban a nemi erőszak még mindig nem számit bűntettnek, mindennaposak a korai férjhez kényszerítések vagy a prostitúció a fiatalkorúak körében. A fejlett országokban általában sokkal jobb helyzetben vannak a nők. Európában vagy Észak-Amerikában azon van a hangsúly, hogy a nemi alapú munkahelyi diszkriminációját csökkentsék, illetve a politikában és a vezetői pozíciókban lévő nők számát növeljék.

A World Economic Forum arra vállalkozott, hogy összehasonlítsa a világ országait az egyenlőség tekintetében.

5 fontos dimenzióban mértek:

− gazdasági részvétel,

− gazdasági lehetőségek,

− politikai részvétel,

 − iskolázottság,

 − egészségi állapot és jóllét.

Az összehasonlításhoz korábban publikált nemzeti adatokat, illetve a nemzetközi szervezetek (pl. UNDP, UN, WHO) által közzétett információt használtak fel.

Gazdasági részvétel

A nők munkaerő-piaci részvételét vizsgálták, nézték a munkanélküliségi rátákat, a nők férfiakhoz viszonyított gazdasági aktivitását, és természetesen a bérezést. Sajnos elmondható, hogy még ma sem teljesül az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elve, amelyet már a Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában is kikötöttek (ICESCR), a 7. cikkelyben.

Gazdasági lehetőségek

Általában minden országra jellemző, hogy a nők leginkább az elnőiesedett munkákban kerülnek foglalkoztatásra, mint például, nővér, titkárnő, pedagógus. Ez az úgy nevezett horizontális szegregáció. Az elnőisedett munkákra jellemző, hogy alulfizetettek, nincsen sok előrelépési lehetőség. Az utóbbi években javult a helyzet, az orvosi, jogi, műszaki pályákon egyre több nő jelenik meg, vezető pozícióban azonban még mindig kevesen vannak. Ez a jelenség az üvegplafon hatás, amely a vertikális szegregáció egy formája. A nők munkavállalásának egyik fontos kritériuma a megfelelő gyermekellátó és családtámogatási rendszer. A legtöbb országban létezik a nők fizetett szabadsága szülés után, ennek mértéke és időtartama azonban országonként nagyon eltérő. 

Politikai részvétel

A tanulmányban a női parlamenti képviselők és miniszterelnökök, valamint a vezető beosztásban dolgozó nők számát vizsgálták. A szavazati jog megszerzését követően a nők lehetőséget kaptak, hogy döntéshozatali pozíciókba is bekerüljenek. Politikai részvételük azonban még ma is nagyon alacsony. A legalacsonyabb az arab országokban, a legmagasabb az észak-európai államokban, itt 40% körüli az arány. Minél feljebb lépünk a hierarchiában, annál kevesebb nővel találkozunk. 

Iskolázottság

A vizsgálatban nézték a nők iskolázottságát a férfiakhoz viszonyítva, illetve az oktatásban töltött évek számát. Az iskolázottság a legalapvetőbb feltétele az esélyegyenlőség eléréséhez, és a megfelelő képzettség természetesen elengedhetetlen a magasabb pozíciók betöltésénél. Az utóbbi évtizedekben jelentős javulás figyelhető meg ezen a területen, azonban itt is számottevőek az országok közötti különbségek. Leginkább a fejlődő országokban élő nők vannak hátrányban. 

Egészségi állapot és jóllét

A nők és férfiak közötti különbségeket vizsgálták az alapvető egészségügyi ellátáshoz, valamint az élelmiszerhez való hozzáférésük és a személyes biztonságuk tekintetében. E mellett vizsgálták a 15-19 éves lányokra vonatkozó termékenységi rátát, a szülésben meghalt nők számát és a csecsemőhalandóságot is. Országonként eltérő a nők egészségügyi helyzete, azt befolyásolják a hagyományok, szokások is. Például Afrikában és a Közel-Keleten még mindig millió szám végeznek körülmetélést.  A nőkkel szembeni erőszakot nehéz vizsgálni, mert nem állnak rendelkezésre hiteles adatok. 

Összegzés:

A szerzők az eredményeket összegezték és felállítottak egy rangsort az országok között. Az első helyeken az észak –európai országok állnak, legelső helyen Svédország, majd Norvégia és végül harmadik helyen Izland. Különösen az egészségügy, a jóllét, a képzettség és a politikai részvétel területe kiemelkedő náluk. Legutolsó helyen Egyiptom van, előtte pedig Törökország, Pakisztán, és Jordánia áll.  A volt szocialista országok a 11.-25.- helyen helyezkednek el, a politikai részvételben, az egészségügyben és a jóllétben vannak a legjobban lemaradva. Magyarország a 24. helyen áll az 58-as rangsorból. Legkiemelkedőbb eredményünk, hogy a 3. helyen állunk a nők gazdasági lehetőségeit illetően,  valószínűleg a nagyvonalú gyermektámogatási rendszer miatt. A többi dimenzióban azonban sokkal rosszabbul teljesítettünk a régió többi országához képest.

Felhasznált irodalom: 

Nagy Ildikó (2005): A nők és férfiak közötti esélyegyenlőség mértéke a világ országaiban, in: Szerepváltozások. Jelentés a nők és férfiak helyzetéről, 2005. Nagy Ildikó, Pongrácz Tiborné, Tóth István György, (szerk.). Budapest: TÁRKI, Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium, Pp. 194–207.

Szerző: Németh Donáta

   A család és a munka életünk két legmeghatározóbb tényezője, melyek egyaránt lehetnek feltöltődésünk és konfliktusaink forrásai is. A család a saját kis mikrovilágunk, sok-sok örömünk forrása, menedékünk a zord külvilágtól. Ma már a világ jelentős részén a párválasztás önálló és önkéntes döntés, szerelmen, szereteten alapul, amelynek van esélye arra, hogy túlélje a nehézségeket, változásokat, kríziseket. Egyértelműen kimutatott az is, hogy a családi légkör meghatározó eleme az életminőségnek.

   A házasság és a család azonban nemcsak az egyén számára fontos, hanem a társadalomnak is, mégis intézményüket egyre több és erőteljesebb támadás éri. Manapság a média a szingli életformát és a laza gyermektelen kapcsolatokat reklámozza, aminek meg is van a hatása: a demográfiai mutatók ordítanak Európában, soha nem látott alacsony termékenységi mutatókkal és az egyedül élők magas számával.

   De miért is akarják szabotálni a család létjogosultságát? Ez Ternovszky Ferenc szerint csakis a profitról szól: „A kapcsolataitól, életcéljaitól, értékrendszerétől, önértékelésétől megfosztott magányos ember ugyanis a jó bérrabszolga és fogyasztó, aki könnyen felhasználható és kicserélhető!”  Ezért is fontos hangsúlyozni: Nem tudunk eleget tenni a morális értékek, az emberi kapcsolatok és közösségek, és a család védelme érdekében!

   A család mellett a munka az, ami még hatalmas szerepet játszik az életünkben. De először is: Mit is értünk munka alatt? Csak azt nevezzük munkának, amiért fizetnek? Vagy az is ezen fogalom alá tartozhat, amit életünk vitele érdekében meg kell tennünk? Esetleg amit kedvtelésből űzünk?  Létezik, hogy ez a három fogalom egybe tömörüljön? Ma már azt láthatjuk, hogy a munka fogalma szinte azonosult a bérmunka fogalmával, a munka és a család kettévált, és „otthon helyett ágyrajáró szállássá vált a család”, aminek persze messzemenő hatásai vannak.

   Az emberek számára a munka nemcsak pénzkeresetet jelenthet, hanem az alkotás öröméért, társadalmi hasznosságukért való munkálkodást is. De vajon mennyi embernek sikerül megtalálni az örömöt és vajon mennyien vannak azok, akik csak kényszerből, munkájukkal elégedetlenül robotolnak?  Sajnos Ternovszky Ferenc arra a következtetésre jutott, hogy az emberek többsége csupán anyagi kényszerből, munkájával elégedetlenül dolgozik. Vajon mekkora GDP növekedést eredményezne, ha az emberek olyan munkát végeznének, olyan munkakörülmények között, olyan vezetőkkel, hogy azt örömmel tennék?

   Nemzeti és gazdasági érdekünk olyan körülményeket teremteni, ahol a nőknek és férfiaknak van kedvük gyermeket vállalni és jó családi életet teremteni. Mit lehet tenni ennek érdekében?

1. A munka humanizálása: A sikeres cégek egyik „titka”, hogy az emberi céloknak kiemelt szerepet adnak, ugyanis az elégedett, motivált dolgozók sokkal jobb teljesítményre képesek.

2. Munkaidő szervezési megoldások bevezetése, terjesztése:

• részmunkaidős foglalkoztatás
• megosztott munkakörök
• „munka az iskolaév során” (ebben a konstrukcióban az elvégzendő munkát a gyerekek tanévéhez igazítják, szabadon hagyva a nyári, szüneteket és egyéb iskolaszüneti napokat)
• a munkaórák éves szintű meghatározása
• rugalmas munkaidő
• változó műszakbeosztások, rugalmasan váltható műszakok
• „napfény napok” (fizetés nélküli szabadság nyáron)
• fizetett vagy fizetés nélküli betegápolási szabadság
• a visszatérés lehetőségének biztosítása

3. Az anyaság (apaság) társadalmi hasznosságának anyagi elismerése: Olyan összeget, kéne biztosítani a szülőknek, amely megadja az anyagi hátránytól mentes, szabad választás lehetőségét a család és a munka között. Ma a gyermeket nevelő édesanyák inaktívnak számítanak. Vajon lehetséges, hogy a jövőben az anyaságot fizetett munkaként ismerjék el?

4. Az anyaság/apaság, a család erkölcsi elismerése: Vannak olyan pozitív példájú cégek, melyek törekednek a munkatársak szülői szerepének segítésére, valamint egyre szélesebb körben terjed a „társadalmi felelősség” fogalma és gyakorlata a vállalatok körében.

   De a világunk profitorientált, a tőke személytelen, így nem lehet csodálkozni, hogy nem vesz figyelembe helyi, nemzeti érdekeket. Ezért van óriási szerepe a kormányoknak abban, hogy az országaik hosszútávú emberi és gazdasági érdekeit tudatosan képviseljék és érvényesítsék.

   Milyen hatásai lesznek az információs technológiai robbanásnak, a globalizációnak a munkára, a családra, életünkre? Egyes pozitív megközelítések szerint az élet egyre jobb lesz és ez a családoknak is kedvezni fog. A pesszimisták szerint emberek tömegei fognak munkanélkülivé válni, amit a társadalom egyre inkább elfogad, mint elkerülhetetlen velejáróját a modern világnak, ami szükségszerű a versenyképesség fenntartásához és az infláció kontrollálásához. Vannak olyan feltevések is, mi szerint a munka nem lesz azonos a fizetett munkával. Az emberek pénzt fognak kapni azokért a munkákért is, melyek a piacon nem értékesülnek, mint például az anyaság. Egyre több embernek lesz lehetősége arra, hogy ne azért dolgozzon, hogy élhessen, hanem magáért a tevékenység öröméért.

   Ezen „jóslatok” szerint a jelenben és a jövőben ott rejlik az emberközpontú társadalom kialakításának esélye, ahol az alkotó tevékenység (a munka), a család, a játék kéz a kézben fog haladni.

Forrás: Ternovszky Ferenc (2008): Család és munka. Tudásmenedzsment. 9. 1. sz. 78-84.