Szerző: Németh Donáta
A család és a munka életünk két legmeghatározóbb tényezője, melyek egyaránt lehetnek feltöltődésünk és konfliktusaink forrásai is. A család a saját kis mikrovilágunk, sok-sok örömünk forrása, menedékünk a zord külvilágtól. Ma már a világ jelentős részén a párválasztás önálló és önkéntes döntés, szerelmen, szereteten alapul, amelynek van esélye arra, hogy túlélje a nehézségeket, változásokat, kríziseket. Egyértelműen kimutatott az is, hogy a családi légkör meghatározó eleme az életminőségnek.
A házasság és a család azonban nemcsak az egyén számára fontos, hanem a társadalomnak is, mégis intézményüket egyre több és erőteljesebb támadás éri. Manapság a média a szingli életformát és a laza gyermektelen kapcsolatokat reklámozza, aminek meg is van a hatása: a demográfiai mutatók ordítanak Európában, soha nem látott alacsony termékenységi mutatókkal és az egyedül élők magas számával.
De miért is akarják szabotálni a család létjogosultságát? Ez Ternovszky Ferenc szerint csakis a profitról szól: „A kapcsolataitól, életcéljaitól, értékrendszerétől, önértékelésétől megfosztott magányos ember ugyanis a jó bérrabszolga és fogyasztó, aki könnyen felhasználható és kicserélhető!” Ezért is fontos hangsúlyozni: Nem tudunk eleget tenni a morális értékek, az emberi kapcsolatok és közösségek, és a család védelme érdekében!
A család mellett a munka az, ami még hatalmas szerepet játszik az életünkben. De először is: Mit is értünk munka alatt? Csak azt nevezzük munkának, amiért fizetnek? Vagy az is ezen fogalom alá tartozhat, amit életünk vitele érdekében meg kell tennünk? Esetleg amit kedvtelésből űzünk? Létezik, hogy ez a három fogalom egybe tömörüljön? Ma már azt láthatjuk, hogy a munka fogalma szinte azonosult a bérmunka fogalmával, a munka és a család kettévált, és „otthon helyett ágyrajáró szállássá vált a család”, aminek persze messzemenő hatásai vannak.
Az emberek számára a munka nemcsak pénzkeresetet jelenthet, hanem az alkotás öröméért, társadalmi hasznosságukért való munkálkodást is. De vajon mennyi embernek sikerül megtalálni az örömöt és vajon mennyien vannak azok, akik csak kényszerből, munkájukkal elégedetlenül robotolnak? Sajnos Ternovszky Ferenc arra a következtetésre jutott, hogy az emberek többsége csupán anyagi kényszerből, munkájával elégedetlenül dolgozik. Vajon mekkora GDP növekedést eredményezne, ha az emberek olyan munkát végeznének, olyan munkakörülmények között, olyan vezetőkkel, hogy azt örömmel tennék?
Nemzeti és gazdasági érdekünk olyan körülményeket teremteni, ahol a nőknek és férfiaknak van kedvük gyermeket vállalni és jó családi életet teremteni. Mit lehet tenni ennek érdekében?
- A munka humanizálása: A sikeres cégek egyik „titka”, hogy az emberi céloknak kiemelt szerepet adnak, ugyanis az elégedett, motivált dolgozók sokkal jobb teljesítményre képesek.
- Munkaidő szervezési megoldások bevezetése, terjesztése:
- részmunkaidős foglalkoztatás
- megosztott munkakörök
- „munka az iskolaév során” (ebben a konstrukcióban az elvégzendő munkát a gyerekek tanévéhez igazítják, szabadon hagyva a nyári, szüneteket és egyéb iskolaszüneti napokat)
- a munkaórák éves szintű meghatározása
- rugalmas munkaidő
- változó műszakbeosztások, rugalmasan váltható műszakok
- „napfény napok” (fizetés nélküli szabadság nyáron)
- fizetett vagy fizetés nélküli betegápolási szabadság
- a visszatérés lehetőségének biztosítása
- Az anyaság (apaság) társadalmi hasznosságának anyagi elismerése: Olyan összeget, kéne biztosítani a szülőknek, amely megadja az anyagi hátránytól mentes, szabad választás lehetőségét a család és a munka között. Ma a gyermeket nevelő édesanyák inaktívnak számítanak. Vajon lehetséges, hogy a jövőben az anyaságot fizetett munkaként ismerjék el?
- Az anyaság/apaság, a család erkölcsi elismerése: Vannak olyan pozitív példájú cégek, melyek törekednek a munkatársak szülői szerepének segítésére, valamint egyre szélesebb körben terjed a „társadalmi felelősség” fogalma és gyakorlata a vállalatok körében.
De a világunk profitorientált, a tőke személytelen, így nem lehet csodálkozni, hogy nem vesz figyelembe helyi, nemzeti érdekeket. Ezért van óriási szerepe a kormányoknak abban, hogy az országaik hosszútávú emberi és gazdasági érdekeit tudatosan képviseljék és érvényesítsék.
Milyen hatásai lesznek az információs technológiai robbanásnak, a globalizációnak a munkára, a családra, életünkre? Egyes pozitív megközelítések szerint az élet egyre jobb lesz és ez a családoknak is kedvezni fog. A pesszimisták szerint emberek tömegei fognak munkanélkülivé válni, amit a társadalom egyre inkább elfogad, mint elkerülhetetlen velejáróját a modern világnak, ami szükségszerű a versenyképesség fenntartásához és az infláció kontrollálásához. Vannak olyan feltevések is, mi szerint a munka nem lesz azonos a fizetett munkával. Az emberek pénzt fognak kapni azokért a munkákért is, melyek a piacon nem értékesülnek, mint például az anyaság. Egyre több embernek lesz lehetősége arra, hogy ne azért dolgozzon, hogy élhessen, hanem magáért a tevékenység öröméért.
Ezen „jóslatok” szerint a jelenben és a jövőben ott rejlik az emberközpontú társadalom kialakításának esélye, ahol az alkotó tevékenység (a munka), a család, a játék kéz a kézben fog haladni.
Forrás: Ternovszky Ferenc (2008): Család és munka. Tudásmenedzsment. 9. 1. sz. 78-84.
Utolsó kommentek