hrmaffia

Szerző: Németh Donáta 

    A karriert építő nő a közvélekedés szerint vélhetőleg elhanyagolja „eredeti” hivatását, az anyaságot.  A köznapi értelemben a karrier fogalma alatt ma ugyanis valamilyen társadalmilag magasra értékelt pozíciót, társadalmilag szervezett (kereső) munkát értünk. „Ettől eltérően, a karrier tudományos megközelítésben gyakorlati tapasztalatok sora, még pontosabban munkatapasztalatok sora, akár a köz- akár a magánszférában végzik. Mindenki, aki bármilyen típusú munkát ellát, akár háztartási keretekben is, egyúttal karriert épít.”

            Az életpálya során felhalmozott munkatapasztalatot az egyén és a társadalom minősíti, értékekkel ruházza fel. Ez alapján a végzett tevékenység társadalmi értékelése és szubjektív interpretálása eltérhet, s mint a későbbiekben látni fogjuk, egyes nőknél el is tér egymástól.

   A karrier társadalmi minősítése eltérően hat a nők és férfiak helyzetére: Leértékeli a nők által a háztartás keretében végzett munkát, azt értelmetlen, felesleges tevékenységként közvetíti a jövő generációi felé. Karrierként csak a fizetett munkát értelmezi, amelyből a nők jelentős tömegei kiszorulnak. Az elismerés hiánya gyengíti a fontosságtudatot, rontja az önértékelést. A nők jelentős hányada azonban a gyermekszülést, gyermekgondozást a kereső munkával egyenlő értékűnek, vagy fontosabbnak tarja. Ezt a társadalom, mint már említettem, nem jutalmazza, aminek következménye a családalapítási kedv lanyhulása, illetve a fertilitás csökkenése.

    A Koncz Katalin a nőket háromféle karriertípusba sorolta az alapján, hogy, milyen szerepet töltenek be a társadalmi munkamegosztásban:

   A „családi karrierre” berendezkedett nők elzárkóznak a munkaerő-piaci részvételtől, a családgondozási-háztartási feladatok ellátására koncentrálnak. Mivel nem becsüli a társadalom a főállású anyaságot, a háztartás keretében végzett munkát leértékelt tevékenységként közvetíti, ennek okára gyenge társadalmi presztízzsel rendelkeznek, önálló jövedelem hiánya révén kiszolgáltatottá válnak, mindez pedig korlátozza a karrierutak közötti választás szabadságát.

   A „munkaerő-piaci karrier” esetében a kereső munka kap prioritást az egyéni életpálya teljes hosszán. Ilyen irányultságú csoportba tartozó nőket a szakirodalom általában „karrierorientáltnak” nevezi, ugyanis magas végzettséggel rendelkeznek és a párkapcsolatokat/gyermekvállalást a szakmai sikerek elérése érdekében háttérbe szorítják.

   A „kettős kötődésű karrier” a családi- és a munkaerő-piaci karriert egyaránt preferáló nőket jellemzi. Ők a keresőmunka és a családi feladatok párhuzamos teljesítését tekintik ideálisnak. A nők ezen kétpillérű életmódjának előnye az előbbi két karrierút egyoldalúságával szemben, hogy a nők mindkét szerep iránti igényét kielégíti (amennyiben nem kényszer, hanem szabad választás eredménye). A kettős kötődésű karrierre vágyó, magasan képzett nők időben előrébb hozzák a munkahelyi karriert, majd ezt követően alapítanak családot és vállalnak gyermeket, sokszor a szülőképes kor legvégső határán.

Az egyes típusokhoz tartozó nők aránya jól jellemzi az adott országban a nők társadalmi helyzetének egyik fontos vetületét: a kereső munkához való viszonyt. A társadalmi-gazdasági fejlődéssel párhuzamosan a „kettős kötődésű” karrierpályát választó nők aránya emelkedik.

   A nők munkaerő-piaci pozíciója a férfiakénál gyengébb. Magasabb iskolázottságuk ellenére hátrányosabb helyzetből indulnak. A nemek közötti bérszakadék (gender-gap) elsődlegesen abból adódik, hogy a férfiak és a nők eltérő munkát végeznek, és a nők által betöltött foglalkozások alacsonyabban fizetettek, valamint, hogy a gyermekes nők kiesnek egy időre a munka világából, ami tudásuk erodálódásával jár. Az üvegplafon kifejezés ma már egyre szélesebb körben elterjedt fogalom. A szakirodalom a kifejezés alatt a nők karrierjének megrekedését, előrejutásának láthatatlan akadályát érti. Ezt a jelenséget jól reprezentálja, hogy a foglakozási hierarchia magasabb szintjein, a közép- és főként a felsővezetők körében sokkal kevesebb nő van jelen, mint férfi. A nők tehát a mind a mai napig alulreprezentáltak a jelentős hatalommal, felelősséggel és magas fizetéssel járó pozíciókban a gazdaság, a politika és a tudomány területén egyaránt. Valamint a női vezetők elsősorban az elnőiesedett területeken tudnak érvényesülni igazán.

Koncz Katalin (2016): A női karriertípusok és jellemzőik. Opus et Educatio. 3. 1. sz. 30-39.