Szerző: Máté Dorina Kamilla

A büntetés-végrehajtásban oktató pedagógusok, andragógusok munkája sokban különbözik a civil életben tanító tanárokéhoz képest. A börtönoktatók tanítványai általában valamilyen sérült személyiségszerkezettel rendelkeznek, így a tanároknak sokkal nehezebb dolga van a motiváció, az érdeklődés fenntartása tekintetében. Nem minden tanár alkalmas, arra, hogy munkáját egy ilyen közegben végezze, hiszen ezen személyeknek is meg kell szokni, csak úgy, mint a büntetés-végrehajtásban dolgozó személyi állománynak, a bezártságot, illetve a fokozott szabályozottságot.

A pedagógusok beilleszkedési szakaszai a „zárt világba”:

  • az első szakasz: „a kulturális sokk időszaka”, az újonnan bekerült pedagógus vegyes érzelmeket él át: kezdetben félelem, szorongás és kíváncsiság kavarog bennük;
  • a második szakasz: „a különbségek felismerésének a szakasza, megszokás”, a civil és a börtön világának összevetése;
  • a harmadik szakasz: az oktató „kívülállónak érzi magát”, jellemző a távolságtartás a fogvatartottaktól;
  • a negyedik szakasz: „szakmai szempontok előtérbe kerülése”, a börtönoktató átértékeli a benti világot, a fogvatartottakat, illetve saját munkáját;
  • az ötödik szakasz: „a pedagógus megszokja munkakörnyezetét”, megszokottá válik számára az adott közeg.

A pedagógusok számára egyfajta felkészítés erre a területre igen hasznos lenne, amely során a több éve a területen dolgozók megosztanák a leendő börtönoktatókkal véleményeiket, tapasztalataikat.

A büntetés-végrehajtásban a börtönoktatás 4 típusát különböztetjük meg:

  • Önellátó modell: a börtönoktatók a büntetés-végrehajtási intézetben dolgozókból kerülnek ki.
  • Import modell: a börtönoktatást külsős pedagógusok végzik, akik a „kinti világban” is tanítanak.
  • Szerződéses modell: a börtön szerződéses kapcsolatban áll felnőttképzést folytató szervezettel, a börtön falain belül külsős tanárok, szakoktatók bevonásával történik a fogvatartottak képzése.
  • Vegyes modell: egyes helyeken a büntetés-végrehajtási intézetek egyéni, illetve magán iskolát működtetnek, egyéni tanárokkal, viszont külsős oktatókat is alkalmaznak.

Összességében a büntetés-végrehajtásban oktató tanárok számára lényeges lenne egyfajta felkészítés, például: tréning tartása, hogy ráhangolódjanak, megismerjék azt a közeget, ahol munkájukat folytatják majd. A hagyományos pedagógiai módszerek, valamint a klasszikus nevelés sokszor nem elégséges ezen emberek számára, ezért fontos lenne, hogy az andragógia módszereit is megismerjék.

Forrás: Csukai Magdolna (2014): Oktatás a büntetés-végrehajtási intézetekben, Hadtudományi Szemle, 8. évfolyam, 4. szám, 188-194.